aug 18.-21. azfeszt

RSS
Condividi

Ago 26 2010, 15:09

na kérem tisztelettel megjártuk az (odab)azfesztet, jó volt, nem is kicsit, úgyhogy most írunk is róla, nem is kicsit. :D

SZERDA

az előzetes tervekkel ellentétben reggel 6 helyett 10 óra után indultam el itthonról, kb délre ért föl a vonat a délibe, onnan nyugati, majd heves anyázás hogy milyen sokan vannak a pénztárnál, úgyhogy pótjegyes intercity helyett az 5 perccel később induló mezei gyorsvonattal indultam el debrecenbe. szerencsémre hamar összeakadtam pár jólelkű fiatallal akik szintén a fesztre tartottak, úgyhogy nem telt unalommal a három plusz másfél órás út, ami alatt az is kiderült hogy egyikük a The Sharon Tate dobosa, és nuskullról valamennyire ismerjük is egymást. yeah :D
kb 6 órára értünk ki a fesztiválra, ami nekem úgy ahogy van első végigjárásra kurvára bejött. tök jól átláthatóan vot megcsinálva a kempingrész, abszolut nem volt tömegnyomor (sőt, az erre elkerített terület méretéhez képest szerintem kifejezetten kevés ember volt - bár azért a képek alapján a reggeli sort nem szivesen álltam volna végig), 3-4 perc sétával el lehetett jutni a fesztiválon belül bárhova még a VIP bérlet adta átvágási lehetőség nélkül is, és még a szekusok is jó arcok voltak, szoval tök jó családias volt az egész. az meg külön örömmel szolgált hogy random belebotlottam olyan itthoni ismerősökbe is akikről nem is tudtam hogy ottlesznek :D

igazából első nap nem nagyon volt olyan zenekar akik különösebben érdekeltek volna, a Slaughter at the Engagement Party-t leszámítva, de az ő fellépésük alatt még bőven szolnok környékén ültem a vonaton, szoval leginkább haverkodással meg iszogatással telt az első este. azért a kemping színpad külföldi zenekaraiból megnéztem pár számot, de a közönség nagy részével ellentétben engem se a Strike Anywhere, se a The Ghost of a Thousand pankenrollja nem mozgatott meg túlzottan. előbbiből kb annyi maradt meg hogy egy kis ember közepes rasztákkal nagyon kiabál :D utóbbiból pedig hogy játszottak egy Back in Blacket, a ráadás szám alatt meg elég rendesen beégette magát a magyar közönség. wall of deathet akart csinálni a zenekar, a tömeg szépen szét is nyílt, az énekes elmagyarázta hogy 4-re indulunk, közben csak a basszer pengetett valami alap témát, aztán az egyik gitáros bekiabált hogy ARE YOU READY? erre hirtelen mindenki összerohant... a bandatagok fölött jóformán látni lehetett a WTF tartalmú gondolatbuborékokat, inkább nem is próbálták meg újra szétválasztani a tömeget, befejezték a számot és joccakát. utánuk jött a kaliforniai First Blood, akiknek ugyan szintén nem leszek nagy rajongója, de ott helyben azért eléggé felpörgetett a srácok tuskó thrash riffekkel és tuskó breakdownokkal átszőtt tuskó hardkórja. hiába, na, metálos vagyok, sokkal jobban megmozgat egy zene ha nem csak annyi kemény benne hogy valaki üvöltözik hanem tényleg van súlya is az egésznek. márpedig ennek eléggé volt. utánuk még belefüleltem a Grand Mexican Warlock kezdésébe, de aztán úrrá lett rajtam az álmosság és inkább elraktam magam télire.. (előző nap volt a születésnapom, ne is kérdezzétek.. :D)

CSÜTÖRTÖK

a reggeli útitervünk úgy nézett ki hogy 10 körül be a városba, egy kis bevásárlás, egy kis kocsmázás, aztán az 1 órás busszal vissza a fesztre, és pont el is érjük a Till We Drop kezdését. ez mind szép és jó is lett volna, de hiába vártunk rá fél órát a főtéren kb egy tucat szerencsétlen sorstárssal, a fesztiválbusz nemhogy menetrend szerint, de konkrétan sehogy nem járt, így aztán csak a helybéli Jucika néni kedvességének köszönhetjük hogy nagy nehezen visszajutottunk a fesztiválra... a TWD meg addigra már eléggé a szetje végén járt, csak az I wanna love / fuck you című Akon / Snoop Dogg remekmű pop-punk átiratát, meg a Twenty Two című slágerüket sikerült elkapni, amik alatt pörögtek, ugráltak, vigyorogtak a srácok, de nekem sajnos kevés volt ahhoz hogy igazán átérezzem a bulit. majd legközelebb *
ezután kipróbáltuk a termálmedencét, jó hogy van meg minden, de nem mondanám hogy 30 fok melegben egy szintén 30 fokos medencében elmerülni a lehető legfelfrissítőbb élmény D: persze éjjel biztos jó lehetett, csak akkor meg olyan hideg volt a levegő, hogy inkább nem vállalkoztam arra hogy a kemping legvégéből fürdőnadrágban előrezarándokoljak...
a következő zenekar akiket megnéztünk a Don Gatto volt, korábban már láttam őket fezenklubban és nem igazán ütött be a zenéjük. na hát az most se, viszont amilyen showt lenyomtak a srácok, az előtt le a kalappal. kb a harmadik számra értem ki a kempingből, és egyből az a látvány fogadott, hogy Bali lesétál a színpadról, előrejön a közönségbe, aztán be a sörsátorba, és mindezt gitározás közben! a vezetéknélküli technika csodái, ugye. ja, meg a legmélyebb húron 0-1-3-1 riffeké, amik lejátszása nem igényel nagy odafigyelést így még mást is tud közben csinálni az ember :D ez amúgy a következő számnál is jól jött, ugyanis itt elszakadt egy gitárhúr, Bali meg szépen hátrasétált a furgonhoz és fél kézzel mutogatott az egyik segítőnek hogy honnan vegye elő a tartalék húrokat. persze a másik kezével továbbra is szolgáltatta a paraszt témákat. a szám végeztével aztán viccesen megjegyezte hogy támogassuk a zenekart 300 forinttal hogy ne csődöljenek bele az elszakadt húrba, majd nekiállt újrahangolni a gitárját, mire valaki a közönségből bekiabált hogy "trú pankzenekar nem hangol!!"... erre Bali elővette a lehető legcsúnyább nézését, majd megszólalt: "ne szórakozz Vinnie Stigmával, öcsi." :D persze voltak még említésre érdemes pillanatok bőven, lévén a következő két szám alatt először az állótam egyik lába, majd az egyik mikrofon esett le, ezek "600." és "900. lassan már nem lesz több felszerelés a fesztiválon amiben nem tennénk anyagi kárt" bejelentésekkel kerültek nyugtázásra. és mikor tényleg azt hinné az ember hogy innen már nincs ami elromoljon, a dobos cipőfűzőjének kikötődése miatt is meg kellett állni egyszer :DDD szoval ha zeneileg nem is, de mindenképpen a fesztivál legviccesebb koncertjét adta a Don Gatto.

fél 6kor kezdett a Wrong Side Of The Wall, akiknek itthon csak felületesen hallgattam bele a munkásságukba, de mégis nagyon bejött a koncertjük, egyszerű de mégis fílinges metálnóták, Oszi is marha jó énekes, a Purity Itself képében pedig már egy megkerülhetetlen slágere is van a zenekarnak. az biztos hogy legközelebb is megnézem őket ha beléjük botlok valahol. utánuk játszott a környékbeli Underestimated Cavedraw, akiknek eddig konkrétan a nevüket se hallottam sehol, de élőben úgy leszedték a fejemet hogy ihaj. atom mélyre hangolt, nem valami technikás, de azért nem is csontegyszerű metál, ami mondjuk könnyen lehet hogy 2 hanggal följebb játszva fele ekkorát se ütne, de ilyen mélyre lehúzva és ilyen hangosítással eléggé súlyos volt. egyedül a néhol depresszió-szintű dalszövegek miatt néztem furcsán, de ez tényleg csak ritkán jött elő, mert amúgy többnyire kb semmit nem lehetett belőlük érteni :D ezt leszámítva viszont tényleg rendben volt minden. az utánuk játszó Insane-t kihagytam, az ő műsoruk alatt érkezett a sátortársam tomi, ennek örömére szépen el is költöztettük a sátrat a fejem fölött egyensúlyozva (vicces látvány lehettem :D), aztán Blind Myselfre jöttünk vissza a kemping színpadhoz (ja, amúgy csütörtökön egész nap ennél a színpadnál lógtunk, a nagyszínpados 30Y/kiscsillag kaliberű zenekarokra nem igazán voltunk kíváncsiak, sőt nem is nagyon értettük hogy hogy kerülnek egyáltalán egy ilyen fesztiválra, na de mindegy is...)
szóval sose voltam nagy Blind fan, pár alapvetésen kívül nem is nagyon ismerem a számaikat, de ez a koncert kurva nagy volt. kristálytisztán szólt az egész, megőrülés a meglehetősen nagyszámú közönségben és a színpadon egyaránt, a dobost meg külön ki kell emelnem hogy mekkora állat. setlist téren mint mondottam vala nem állok a helyzet magaslatán, ami biztos hogy volt Budapest, 7 fok, Eső, Horrified by the Sun, Pomogácsok, Kain, Lost In Time, nagyjából ebben a sorrendben, plusz két feldolgozás, valahol félidőben a nagyferós MTV icon apropójából átírt Hegyek között, aminek a végére azért kedvesen odatoldották a Davidian outroját is, ráadásnak pedig "egy szám egy olyan bandától, amit egy állatról neveztek el." már ennél a bejelentésnél is eléggé begerjedt körülöttem mindenki, de mikor megkaptuk az arcunkba hogy ONE TWE THREE FOUR és beindult a Fucking Hostile, tényleg kő kövön nem maradt. ezek után 100% hogy most pénteken is megnézem őket a Dürer kertben.

The Haunted. a fesztivál egyik legjobban várt koncertje volt számomra, így aztán igencsak meglepődtem, mikor kezdéskor közel nem vonzottak annyi embert, és még rosszabbul is szóltak mint a blind... mindennek a tetejébe a kezdő Moronic Colossus sem tartozik a kedvenc számaim közé, viszont az azt követő 99-ra már eléggé felkaptam a fejem, nem gondoltam volna hogy egyből második számnak bedobják. innentől kezdve aztán jött az igazi slágerparádé, szóval miután megbizonyosodtam róla hogy nem, ez 3-4 szám után sem fog szebben szólni, szívbaj nélkül vetettem magam előre a második sorba, ahol minden szép és jó volt egészen az All Against All végéig (mekkora katarzis!), amikor is hirtelen abbamaradt a lendület, és ránk zúdítottak egy sor lassabb számot. persze biztos vannak akiknek ezek is ütöttek, de én végig azon gondolkodtam vajon mikor jön már egy jó kis Hate Song vagy In Vein vagy Bury Your Dead amire végre megint lehet pörögni, de sajnos a három közül csak az utolsót kaptuk meg, azt is pont utolsó számnak, aztán levonultak és vége. semmi visszahívás, fények föl, zene be, joccakát. grrr. pedig milyen szépen indult az egész... viszont a setlist második fele eléggé agyoncsapta a bulit, ami így nálam sajnos messze elmaradt attól, amit a Road Kill alapján vártam. kár.

setlist:
Moronic Colossus
99
The Drowning
Trespass
The Premonition
The Flood
The Medication
All Against All
The Guilt Trip
No Compromise
Forensick
D.O.A.
Iron Mask
Dark Intentions
Bury Your Dead

ja, azért meg külön haragudtam a koncert előtt hogy csak XL-es pólókat hoztak magukkal, és azt is csak fehérben. utána már nem annyira...

PÉNTEK

augusztus 20. jelentős részét nyírbátor legközelebbi kocsmájában, a sorompóban töltöttük, lévén a 110 forintos fröccsök, 250 forintos üveg borsodik és az "AKI NEM ISZIK AZ DISZKÓS!!" csapatszellem-építő csatakiáltások sokkal csábítóbban hatottak mint a 300 forintos, addigra már meglehetősen vízízű csapoltsör és a totál ismeretlen délutáni zenekarok. az első fesztiválprogram amit megnéztünk Hadházi László humorista előadása volt a munkahelyi unalom és a "na akkó' szivassunk meg valakit!" ötletek veszélyeiről, inkább nem idéznék belőle semmit de azt állíthatom hogy én ott kb megszakadtam rajta :D a nap első zenekara akiket fontolóra vettem hogy megnézzek a Cadaveres volt, de mivel már kb hárommilliószor láttam őket az évek alatt, inkább a borozós-vizipipázós tóparti arcolást választottam helyettük, amibe aztán sikerült annyira belemerülni hogy még a Cataractot is lekéstem. mondjuk nagyon nem tört össze a dolog, de azért legalább pár szám erejéig kiváncsi lettem volna rájuk.

végül is aztán Subscribeék fél9es kezdésével sikerült zenés üzemmódba kapcsolni magam, bár róluk is tudtam hogy nem fogom végignézni a bulijukat, mivel 20 perc eltéréssel kezdett a FISH! a másik színpadon, és némi mérlegelés után arra jutottam hogy odaát sokkal jobb parti lesz. persze subiék is pörögtek rendesen, jól is szóltak, minden szempontból hozták a kötelezőt (a szintisük mondjuk pont nem jött velük - pápá countenancing), csak lassan már ők is ugyanarra a szintre jutnak mint a cadaveres, annyiszor láttam már őket hogy kiszámíthatóak lettek a bulijaik, főleg így hogy lassan 3 éve ugyanazzal a setlisttel nyomulnak. ennek megfelelően nyitásnak most is The Devil Take The Hindmost, Crowd Of The Nobodies, Kiss and Kill Your Boyfriend, a New Noise feldolgozás, majd nagy örömömre még a The Fall of Mercia is belefért a tavalyi EP-ről. mivel a kiadása óta kb ez a kedvenc számom tőlük, az utána következő Oidipust meg sose szerettem igazán, nyugodt szívvel ballagtam át a kemping színpadhoz, ahol már javában készült a FISH!.
Krisztiánéknak amúgy sikerült is megijeszteniük hogy lemaradok a kezdésről, egyszercsak felzendült a távolból a You vs. Me, én persze egyből rohanok hogy ne maradjak ki semmi jóból, aztán pont mikor odaérek félbehagyják a számot, és rájövök hogy hja, akkor ez még csak a hangpróba volt... na akkor még van időm gyorsan elmenni wc-re is (amik egyébként tejesen korrekt mennyiségben és állapotban álltak rendelkezésre még az utolsó napon is), ahonnan visszafelé aztán a Köszi, de tényleggel is lejátszódott az előbbi jelenet :D még egykét perc szerelés után aztán végre Valahogy összeállt a buli, és le sem csillapodott bő háromnegyed órán keresztül. volt itt minden ami szem-fülnek ingere: a kötelező közönségénekeltetés és tapsoltatás, leguggoltatás slipknot módra ("lehet hogy szar popperek vagyunk de azért valamit csak lenyúltunk a metálosoktól.."), a szokásos nirvana betét a személyes üzenetben, újdonságként ható AC/DC betét a you vs. me-ben, némi kispál-oltás, a végén meg még matyi nadrágja is lecsúszott az egyik szám közepén :D természetesen a bulit a majdnem kalifornia című megasláger zárta, de utána azért még egyszer visszajöttek a srácok, és megköszönték, de tényleg.

setlist:
Valahogy összeáll
Csak a szívem
stand up
Legközelebb még közelebb
Szépen, hangosan
You vs. Me
Személyes üzenet
Magasan száll
Keep your secret
Majdnem kalifornia

Köszi, de tényleg

nagyjából ennyi is volt számomra az este színpad előtt töltött része, lehet hogy nem nagy trúság, de a Madball koncertjét is leginkább a guitar hero sátorban töltöttem (ahol sikerült egy életre megutálnom a Darkest Hour Demon(s) című számát D: ), Mnemic végéből azért még megnéztem 2-3 számot, de igazából sose voltam oda a matekszakos zenékért, a dán srácok alakításától se vágtam hanyatt magam. a nagyszínpados koncertek befejeztével aztán megint beindult a sörsátorban a "júlia nem akar a földön járni" és hasonló kemény metálzúzdákkal operáló éjjeli parti, úgyhogy inkább visszavonultunk a kemping környékére.

SZOMBAT


az utolsó napot az első este többé-kevésbé megismert The Sharon Tate-es srácok fellépésével nyitottuk. tetszett amit láttunk, elég pörgős bulit nyomtak a srácok, több számban 2 énekest is bevetve. egyedül a hangosítással volt problémám, sokszor nem igazán tudtam elkülöníteni a húros hangszereket, bár ha ilyesmi jellegű halálmetált első sorból hallgat az ember, ne is nagyon számítson másra, főleg ne egy fesztivál kisszínpadánál délután 2kor.
ezután a délután jelentős részét a sorompóban, illetve az onnan történő visszaúton töltöttük. történt ugyanis, hogy odafelé sikerült a tó megkerülése helyett kedves sátortársammal, tomival átverekedni magunkat a rövidebb oldalt borító nádason, amely hőscselekedetünkkel odaérvén természetesen el is dicsekedtünk mindenkinek. történt ezután, hogy a visszaúton már kb 7en vetettük be magunkat a nádasba, mondván "csak meg kell találni ahol az előbb kijöttünk, aztán sínen vagyunk!". hát azt nem sikerült megtalálnunk, csak 2 másik random arcot, akiknek szintén nem :DDD így indultunk el eztán a nádas megkerülésére, gondolván hogy a végén majd a fesztivál oldalában találjuk magunkat. és végülis így is lett, csak azzal nem számoltunk hogy előtte át kell verekedni magunkat egy erdőn, egy több méter széles csalántelepen, meg egy napraforgótáblán, ami kb másfélszer olyan magasra nőtt mint mi. mondanom sem kell, ez a fél órás kis túra is legalább olyan maradandó élményt okozott mint bármelyik kedvenc zenekarunk a fesztiválon :D

történt ezután, hogy az előbbihez hasonló izgalmakat keresve kedvenc "a kiskutyám belefulladt egy hordó sörbe, pénzt gyűjtök minden sör elpusztítására!" feliratú táblámmal lézengek föl-alá a fesztiválon, mikor egyszercsak ismerős hangokat hallok a kemping színpad felől.
* és itt jön az előbb megcsillagozott rész folytatása, ugyanis a közel10 zenekarnak le kellett mondania a fellépését, a szervezők pedig felkérték helyettük a Till We Dropot, hogy legyenek kedvesek és nyomjanak még egy bulit. ők pedig nyomtak, és ezúttal már nem is akármilyet! éppen a Be Kind, Please Rewind című sláger kezdésébe csöppentem bele, ami után rögtön bevetettek egy ADTR-feldolgozást is, mégpedig a You Should've Killed Me When You Had the Chance-t. óje! ezt két újabb, számomra eddig ismeretlen szám követte, az első egy gyorsabb, keményebb darab, a másodikat pedig egy nemrég elhunyt barátjuk emlékének ajánlották. szomorkodni azonban nem volt idő, sőt csak ez után kezdődött az igazi házibuli fíling! ellepték a haverok a színpadot, egyikük breakelt az újfent eljátszott akon/snoop dogg szám introjára, a többiek háttérvokáloztak a Twenty Two alatt, olyan is volt hogy egyszerre 3an énekeltek a kordonon állva. egyszer még a dobos is felpattant a helyéről hogy előrejöjjön énekelni, aztán meg alig tudott időben visszaugrani a helyére :D a műsort pedig ezúttal egy újabb ismeretlen szám zárta, ami egy durván egy perces energiabomba formájában öltött testet. személy szerint nekem sokkal jobban tetszett ez a koncert mint a csütörtöki, és meggyőztek vele a srácok hogy tényleg érdemes lesz őket fölírni a kedvenc bandáim közé.
rögtön a TWD után, fél7től következett a Paddy and the Rats, akiknek korábban csak pár számát sikerült elcsípni pannonia fesztiválon, de az alapján már tudtam hogy ez nem semmi mulatság lesz. háromnegyed óra folyamatos ugrálás, táncolás, heyheyhey, és persze az "AKI NEM ISZIK AZ DISZKÓS!!!" fesztiválszlogen bekiabálása sem hiányozhatott, amitől aztán már végképp úgy éreztem magam mintha valami ír kocsmában lennék egy falunapon. a leghangosabb reakciókat (legyen az éneklés vagy csak össznépi ó-ózás) a Pub'n Roll című nóta, a Song of a Leprechaun, a Fuck You, I'm Drunk, az AC/DC Thunderstruckjának hegedűs verziója, meg persze minden kocsmadal atyja, a Drunken Sailor váltották ki, amikbe itt belehallgatva igaz hogy én sem perdülök táncra a monitor előtt, de egy színpad előtt még pár száz mulatótárssal kombózva már nem sok olyan zene létezik ami jobban beszippantana. maradjunk is ennyiben, meg annyiban, hogy Paddy koncertet még, sokat!

a következő jelenésem fél9kor volt a nagyszínpadnál, ekkor kezdett ugyanis a Superbutt, akiket megint jó rég óta nem láttam, ennek ellenére az első számuk gyakorlatilag nyom nélkül haladt át rajtam, lévén nem is ismertem, meg amúgyis inkább azon tanakodtam vajon odamenjek-e haverkodni a tőlem 5 méterre bólogató scar symmetry énekeshez vagy ne. végülis nem mentem, amit aztán alaposan meg is bántam, de erről majd később. egyelőre azonban maradjunk csak a 'buttnál, akik második számnak bevetették a Broken Nose-t, és innentől kezdve olyan slágerparádé vette kezdetét hogy ihaj! a You And Your Revolutionről is pont a legjobb darabokat vették elő (Figure, Last Call, Lift Her, Blisters), köztük meg olyan közönségkedvencekkel dobálóztak, mint a Better Machine és névrokona, a Fishmachine. utóbbiban, ha már úgyis épp kishazánkban járt horgászni, felhívták vendégénekelni a holland haverzenekar Deliberate Jeopardization torkát, Markot, valamit a műsor egyetlen jelentős közönségmozgatása is itt történt ("sajnos Halász Feriék ma este már ellőtték a wall of deathet meg a leguggoltatást is, úgyhogy nekünk már csak a circle pit maradt..").
ezután következett egy rövidebb szünet a műsorban, bár ha jól emlékszek a lemegyünk/visszajövünk trükk nem került eljátszásra, csak András tartott egy kis mesedélutánt arról, hogy mennyire szerette volna mindig is eljátszani a Chaplin-filmek egyik legmókásabb jelenetét, nevezetesen amikor valakit pofándobnak egy tortával. ezen az estén pedig végre beteljesülhetett a vágya, levén két gitárosnak is mostanában van a születésnapja, ennek megfelelően két torta is be volt készítve a színpad szélén... BAMM :D miután a srácok sikeresen letörölték a gitárjaikról a krémet, folytatódhatott a buli, jött a Szájon át, majd zárásnak az elmaradhatatlan Pioneer. oh-la-la-la! én megint rájöttem hogy illene évi 1 alkalomnál gyakrabban elkapnom ezt a zenekart, mert kurva nagy bulikat tudnak csinálni... a levonulás után aztán szereztünk 2 setlistet is, meg egy darabot az egyik tortából, így már nem volt más hátra, mint elfoglalni két jó helyet az első sorban, és várni.

ugyanis a Scar Symmetry következett, az a zenekar, akik miatt igazából egyáltalán elhatároztam magam hogy na nekem el kell mennem azfesztre. kb negyed óra beállás és hangolás után (ami alatt azért már eléggé be voltam pörögve) a The Iconoclasttal kezdtek a svédek. egyik kedvencem az új albumról, és első sorhoz képest még a hangosítás is teljesen fasza volt, a fél perces intro után ki is tört belőlem a metállat, és meg sem állt a szám feléig. itt aztán elkezdtem körülnézelődni: hoppá, miért voltak már megint többen kíváncsiak a neves magyar fellépőkre mint a külföldire? hoppá, és ki ez az arc Jonas helyett akinek épp meggyűlik a baja ezzel a szólóval? néhány szám után aztán kiderült hogy Jonas hangosítói teendői miatt nem tudott eljönni Nyírbátorba, a beugró arcot pedig Mikaelnek hívják (a vezetéknevét nem értettem..), és pár apróbb pontatlanságot leszámítva teljesen korrektül játszotta végig a teljes műsort. a többiek is teljes pontossággal hoztak mindent amit az albumokon hallunk, Lars hangja is nagyon sokat fejlődött mióta a bandában van, bár itt-ott még mindig inkább lefelé mintsem felfelé visz egy hajlítást, Per meg hiába játszott 100%ra minden szólót, ha egyszer olyan halk volt a gitárja hogy alig lehetett azokat hallani. ez utóbbi probléma mondjuk hátrébb nem volt jelen, a Mind Machine alatt direkt hátrébbmentem lecsekkolni, gyönyörűen szólt minden. a buli egyetlen igazi gyengepontja szerintem a setlist volt, mert ugyan kaptunk ilyen finomságokat mint a Chaosweaver, a The Consciousness Eaters meg a Morphogenesis, viszont a Holographic Universe albumról (aminek effektíve minden egyes tételétől oda meg vissza vagyok, főleg a címadótól... uaaa!) ez utóbbin kívül semmi nem hangzott el. az általános közönségkedvenc Pitch Black Progressről mondjuk bevetésre került 5 szám is, szóval gondolom a nézők nagy része elégedetten ment haza, de az én kedvenceimet onnan is pont sikerült kikerülni, pedig a zseniális Deviate from the Form-ot többször is játszották már idén, nagyon reméltem hogy lesz nálunk is, de nem. azt se nagyon értettem, miért pont a The Path of Least Resistance-el zártak az srácok (bár ez még valahol érthető, lévén a PBP normál kiadásának zárószáma), azt meg főleg nem hogy hogy lehet hogy 9 szám után már le is vonulnak... persze nincs scar symmetry koncert The Illusionist nélkül, jól tudták ezt körülöttem azok a rajongók is akik onemoresongozás vagy scarsymmetryzés helyett egyből az említett számot kezdték követelni ráadásnak :D és persze jól tudta ezt a zenekar is, akik azért a várva-várt sláger elé betoldották még a Retaliatort is, majd a durván 45 perces (?!) műsor befejeztével vállvetve kiálltak középre, meghajoltak, Henrik még bedobott egy dobverőt egy srácnak aki a nevét kiabálta, aztán eltűntek a backstage félhomályában, én meg ottmaradtam egyedül a tudattal hogy hátbasszameg azért ez akárhogy nézem mégiscsak eléggé adta.

setlist:
The Iconoclast
Morphogenesis
Noumenon and Phenomenon
Pitch Black Progress
The Consciousness Eaters
Mind Machine
Ascension Chamber
Chaosweaver
The Path of Least Resistance

Artificial Sun Projection (időhiány miatt kimaradt)
Retaliator
The Illusionist

ekkor jöttem rá hogy bizony az előbb oda kellett volna menni Larshoz, ugyanis pár percen belül Ken, a basszer megjelent a kordon backstage felőli végénél kialakult kis rajongócsoportban, majd némi pacsizást követően visszament és Per kivételével az egész zenekart kirángatta hozzánk! és omg, hogy ezek milyen jó arcok! sikerült mindegyikükkel aláiratnom a fesztiváltérképem, Larssal és Kennel közös képeket is csináltattunk (hé srác, aki fotóztál, ha olvasod ezt, szeretnénk már megkapni őket! :d), és készségesen válaszoltak bármilyen kérdésre. megtudtam végre hogy Mikaelnek Lagrén a vezetékneve, Roberthel játszik együtt a Facebreaker nevű zenekarban, és 5 egész napja volt megtanulni a teljes SS műsort szimplán hallás alapján (így azért már elég durva teljesítmény amit lejátszott), mivel Jonas ennyivel az azfesztes fellépés előtt jött rá hogy aznap Peter Tägtren vmelyik bandáját hangosítja valahol Németországban, és nagyon restellte hogy nem tudott eljönni... Henrik mesélt kicsit Christian távozásának körülményeiről (effektíve lusta volt turnézni és csomó ajánlatot miatta kellett visszautasítani úgyhogy kirakták) meg hogy honnan nyer inspirációt a dalszövegeihez ("lots of weird new things in sciences and how they connect to philosophy"). Lars maradt kinn a legtovább, ő tőlünk is sok mindenről kérdezősködött a fesztivállal meg az egész országgal kapcsolatban, egészen Living Colour kezdéséig eldumáltunk vele páran, aztán mikor már nem hallottuk egymás szavát, ő visszament a backstagebe, én meg elindultam át Isten Háta Mögöttre.

az ihm az a zenekar amibe körülöttem jópáran teljesen bele vannak habarodva, amiből aztán szép lassan rám is ragadt valamennyi, de azért nem mondom magam elvetemült rajongójuknak, élőben is láttam már őket párszor de eddig egyszer se hagytam ott az agyam. na de ez a koncert, ez most más volt. nem tudom miben, palika most is ugyanannyira keltette azt a látszatot hogy egyszerre abszolut nincs képben és mégis pontosan tudja mit csinál mint bármikor máskor, a többiek meg most se nagyon szóltak bele semmibe csak játszották a magukét, és ha már itt tartunk a setlistben sem volt semmi kirívóan különleges (avagy még mindig nem sikerült elkapnom se a berepülést, se a tipikus árvajelleget), de mégis volt valami az atmoszférában ami miatt azt kell hogy mondjam hogy ez, ez basszátok meg nagyon nagy volt! ami miatt még a mellettem tomboló, így éjféltájban már nem szomjas knapp oszi is azt hangoztatta már a második szám után, hogy ez idén a legjobb ihm :D nemis tudom mit írjak még, aki ott átérezte úgyis tudja, aki meg nem annak meg hiába próbálom elmesélni, lényeg hogy számomra méltó lezárását adta az ihm a fesztiválnak.

setlist:
Megbántani egy szabót
Kéjgáz
Élettér-elmélet
Jósolni bélből
EREDETILEG (új szám)
Közelítő távolító
Tavaszi nemződüh
Aláírhatatlan történelem

Kanyarodási ceremónia

és igen, tudom hogy játszott még utánuk a Z.U.P. is, eredetileg kíváncsi is lettem volna rájuk, de úgy döntöttem hogy az előbbi SS/IHM kombót úgyse tudják überelni, szoval majd valahol, valamikor máskor találkozunk.
helyette inkább belevetettem magam a haverkodásba, megismertem a szintén nuskullról ismerős natokatonát, aki a the sharon tate vendégvokáljait is szolgáltatta, hát jelentem az emberünk élőben is iszonyat nagy arc :D belebotlottam ezenkívül egy környékbeli arcba aki emlékezett rám meg a kiskutyás táblámra pannonia fesztiválról, vele is elcseverésztem egy darabig a nagy sörsátorban, aztán egyszercsak kit látok felém közeledni? csak nem a scar symmetry-s lars? csak de! éppen egy csapolt sört iszogatott nem túl nagy lelkesedéssel, úgyhogy szépen oda is mentem hozzá és megint elkezdtünk dumálni. rá pár percre fölbukkant henrik is, én meg gondoltam ha már pólót egy darabot se hoztak, azért mégis legyen még valami haszna annak a félrerakott pénznek, meghívom a srácokat valami itókára. lars válasza konkrétan az volt hogy jó, akkor ő kér egy vodkát, cserébe meg majd küldenek nekem egy pólót. what?! nem akartam elhinni amit hallok, ezek tényleg ekkora jó arcok? de tényleg komolyan gondolta, a címemet is elkérte, hát mondom ilyen egyszerűen nem létezik :DDD jó, az más kérdés hogy a póló azóta se jött, talán már nem is fog, de mindegy, elmondhatom magamról hogy a scar symmetryvel ittam, azért ez se semmi. na meg ami ezután jött: bejelentették hogy lassan visszamennének a backstagebe... nem tartunk-e velük? hát hogy a fenébe ne! :D tomival bementünk hozzájuk, ott volt még ken is, aki amúgy talán a leginkább mosolygós figura az egész társaságból, meg még egy ismeretlen magyar srác, és ebben a felállásban ott dumáltunk és poénkodtunk nagyjából hajnali 4ig. eszméletlen szimpatikus volt mind a 3 svéd arc, tuti hogy ha megint jönnek, kapásból fülig érő vigyorral fogok közelíteni feléjük, szerintem esélyes hogy még emlékezni is fognak rám.
szoval egy igazi élmény volt ez az éjszaka, este, délután, az egész nap, sőt az egész fesztivál, és 100% hogy ha jövőre is fel tudnak mutatni legalább egy hasonlóan csábító zenekart, megint ott leszek, de könnyen megeshet hogy még anélkül is. a mi fezenünknél biztos hogy sokkal jobban megéri. egyébként tomival vasárnap délelőtt 10 órakor indultunk haza, immáron kocsival, ugyanis 2 srác akiket csütörtök este ismertünk meg felajnlották hogy elhoznak minket pestig, így a rémálom a máv utcában átélése nélkül tényleg abszolut csak pozitivan tudok visszaemlékezni az egész fesztiválra, mint a nyár utolsó nagy partijára. és ne feledjétek: AKI NEM ISZIK AZ DISZKÓS!!!
Commenti accettati
Nuskull, Linkin Park Hungary

Commenti

  • csabillog

    király beszámoló! ;)

    Set 2 2010, 21:23
  • frykt88

    lájkolom =D

    Set 3 2010, 17:33
Visualizza tutti (2 commenti)
Aggiungi un commento. Accedi a Last.fm o registrati (è gratuito).